Alföldi Róbert

Alföldi: A pontosság és a fegyelem szabadságot ad

2013. december 19.

N.Pejcic

Az újvidéki színház pénteken december 20-án mutatja be Gerhard Hauptmann A patkányok című darabját Alföldi Róbert, magyarországi rendező rendezésében. Alföldi nemcsak színdarabokat, hanem operát és operettet is rendez.

Amíg a budapesti Nemzeti Színház igazgatója volt (2008-2013) magas szintre emelte a mai színjátszást. Színházi és opera fesztiválokat egyaránt nyert és a kritikusok több alkalommal kitüntették.

Hauptmann darabja 1911-ben játszódik, 1912-ben Nobel díjat kapott, művében a közép- és alsó osztály erkölcsi romlását követi nyomon.  A történet egy berlini bérlakás padlásán és lépcsőházában, sok patkány között játszódik. Ez az előadás messze van az operától, de Alföldi szerint minden színházi előadásban fontos a zene. Minden színházi előadásban van valami felemelő, nem evilági és mindennek a csúcsa az opera.

-Ezt a fennköltséget a drámai színház a jó szöveggel éri el?

-Nem vagyok biztos benne, hogy a részleteket külön lehet választani. Ha egy dráma megjelenik könyv formájában az irodalmi alkotás. Amikor színpadra visszük, akkor már egészen más, akkor már anyag. 

-Ez a darab az irodalomban a naturalizmushoz kötődik. Most a XXI. században van e valamilyen más jelentése, és milyen formában jelenik meg ebben a műben?

-Én lennék az első, aki meghalna, ha ezt a darabot naturalisztikus feldolgozásban kellene végignéznem. Azt mondjuk, hogy Brecht darabjai az elidegenedésről szólnak, de ha ezeket úgy rendeznénk, úgy játszanánk, akkor semmi értelmük nem maradna. Ebben az előadásban különleges, sokszínű jelenetek vannak, sok benne a túlzás, az olyan személyiségek, akik végletekig mennek és képviselik a szélsőséges emberi tulajdonságokat. Ezért ez nehéz darab. Jól hangzik, hogy Hauptmann naturalista, de én nem tudom, mi az a naturalizmus.

-Mennyire kötődik ez a darab a mostanában Magyarországon rendezett műveihez és a mai színjátszáshoz?

-Nem tudok másképp dolgozni, csak így. Mivel ma élek, ebben a világban.

-De, másképp nem megy, nem lehet?

-Nem időszerű színházat csinálni ma nem érdemes, láttunk már olyant (nevet)... Vívódok ezzel, mert nem találom a kulcsot a megoldáshoz. Lehet, kicsit túlzok, amikor azt mondom, hogy minden elkészült jelenetnek más stílusa van, és ezt csak az igazán bátrak merik szabadon használni. Abból kell kiindulni, hogy Hauptmann sem ír abszolút egyféleképpen, ő is több lehetőséget használ. Van olyan jelenet, ami az amerikai valóság, a következő már kabaré...Itt minden nagyon eltúlzott, a szereplők túl sokat beszélnek saját magukat dicsérve és magukat szórakoztatva. Olyan sok lehetőség van ebben a szövegben, hogy az ember értelmezheti több módon és az előadás végéig "lubickolhat" benne.

-Honnan tudja, hogy jó úton halad, hogy pont úgy kell csinálnia, ahogyan elképzelte?

-Mindig tudom melyik a jó út (nevet)... nem tudom másként, ez vagy működik vagy nem, vagy értem vagy nem, a színészek természetesek vagy nem, olvasnak vagy beszélnek, a lényeg: hogy működjön a színház ezen belül.

-Mennyire függ a végső látvány a színészektől?

-Ha tőlük kérdezi, azt mondják, nem függ tőlük. Többször láttam már ezeket a színészeket és mondhatom nagyon gyorsan egymásra hangolódtunk. A színészeknek mindig furcsa, hogy én ilyen szigorú vagyok," fogom" őket és mindig megmondom, mit szeretnék. De nekik van annyi belső szabadságuk, hogy kérdezzenek és próbálkozzanak. Én szeretek próbálni és nem próbálkozni. Ez egy elv, de van még sok. Nekem fontos az akarat, az együttműködés, hogy az előadás jól sikerüljön, akkor lehet némi szabadságot is belevinni. De a pontosság nagyon fontos, mert ha az nincs, akkor a színész nem tudja, hogy mit csináljon.

 

Fordította: Tölgyesi Kovács Izabella

(A Dnevnik nyomán.)