Alföldi Róbert

Vidéken rendez a rebellis rendező

2014. február 10.

Michaela Schabel, MZ

Alföldi Róbert, a magyar Nemzeti Színház volt igazgatója kifakadt: „olyan színházat csináltunk, ami tetszett az embereknek, de nem a politikának”.

Eggenfelden. 46 éves korára a magyar rendező, Alföldi Róbert már meredeken ívelő karriert tudhat a háta mögött. 28 évesen debütált (rendezőként), 39 évesen lett a Bárka Színház művészeti vezetője, 42 évesen pedig a magyar Nemzeti Színház igazgatójává választották. Most pedig a Theater an der Rottban, vidéken rendez. Az MZ (Mittelbayerische Zeitung) szerzője, Michaela Schabel beszélgetett Alföldi Róberttel (Horváth Krisztina tolmácsolásával).

Meredeken ívelt felfelé a karrierje. Miben látja ennek okait?

Nagyszerű tanáraim voltak. Megtanítottak dolgozni, és azt gondolom, hogy ha valaki teljes erőbedobással és őszintén dolgozik, annak meglesz az eredménye. Persze azért szerencsére is szükség van. Egyszerűen szerencsém volt, sok lehetőségem adódott, és azokat ki is tudtam használni. Azt mondanám 50% szerencse dolga.

Mi okból kellett ilyen hirtelen megválnia a Nemzeti Színház élén betöltött pozíciójától?

A legfőbb ok, hogy 2013. június 30-án lejárt a szerződésem, és nem hosszabbították meg. Hogy ebből ilyen történet kerekedett, az azon múlott, hogy mi egy nagyon sikeres színházat működtettünk, ami nagyon komolyan és őszintén nyúlt a történelmi és társadalompolitikai helyzethez, fontos témákat dolgozott fel, és nem állt be opportunista módon a sorba. Ez nagyon tetszett az embereknek, de a politikának nem.

Gyakoroltak Önre nyomást alkotómunkája közben?

Az alkotómunkába direkt módon a politika nem avatkozott be, csak indirekten. Amikor a Nemzeti Színházat vezettem, azt tartottam feladatomnak, hogy nemzeti sorskérdéseinkről gondolkodjam.  Emiatt aztán sokszor lettem téma parlamenti felszólalásokban, szememre vetették, hogy elárultam a hazámat, besároztam a magyar történelmet, perverz vagyok, nem vagyok eléggé magyar, tönkre teszem a fiatalokat. A színház előtt gyakran tüntettek ellenem. 2013-ban egy magyar vidéki színházban rendeztem, ez az előadás volt az évadban a legsikeresebb. Vissza akartak hívni, de a polgármester ezt megakadályozta. A nyáron vissza kellet menekülnöm egy múzeumba, ahonnan éppen kiléptem, mert rám támadtak.

Bizonyos körülmények között lett volna esély arra, hogy meghosszabbítsák a szerződését a Nemzeti Színház igazgatói posztján?

Nem, mert ma Magyarországon nem a teljesítmény, hanem a politikai hovatartozás számít.

Mit gondol, milyen lesz Magyarországon az elkövetkező évek során a művészetek sorsa?

Ha a választások után Magyarországon minden így marad, akkor néhány év múlva nem lesz színház, ahol szabadon lehetne dolgozni. Azok a művészek és színházcsinálók, akik számára a szabad gondolkodás a legfontosabb, azok nem fognak megbízásokat kapni. Nem véletlenül dolgoznak külföldön híres magyar rendezők. Sajnos külföldre kell menni, mondom ezt anélkül, hogy a helyzetet dramatizálni akarnám.

Meglepi az embert, hogy azok után, hogy Ön volt a magyar Nemzeti Színház igazgatója, Eggenfeldenben vállalt rendezést.

Egyrészt már nem vagyok igazgató, másrészt ez a kis színház itt Eggenfeldenben Karl.M.Sibelius irányítása alatt neves színházzá fog válni! Az ember érzi itt az erejét, a bátorságát, és szabadságszeretetét. Sibelius az újságban olvasott arról, hogy mi történt velem, és szolidaritását tettekkel akarta kifejezésre juttatni. Felvette velem a kapcsolatot, és találkoztunk Budapesten. Megtiszteltetés számomra, hogy itt rendezhetek.

Ön Európa számos helyén rendezett már. Meghatározó a helyszín egy darab színrevitelében?

Minden ország, minden város más, minden színésznek megvan a maga személyisége. Mégis hasonlítanak egymásra a színházi emberek. Itt Eggenfeldenben úgy érzem magam, mintha már régen ismernénk egymást. Az a közös alap, hogy mi mindannyian színvonalas színházat akarunk csinálni, teljesen mindegy, hogy New Yorkban vagy Eggenfeldenben

A Sirályt már Budapesten is megrendezte. Mi nyűgözte le ennyire Csehov klasszikusában?  

Nemcsak a Sirály, hanem Csehov maga nyűgözött le. Olyan sokat tud a XX – XXI. század emberének lelkéről: a fájdalomról, a humorról, a nevetségessé válásról, az emberi ambivalenciáról. Magunkat látjuk viszont az egyes szereplőkben. 

Mivel lepi majd meg a nézőket ebben a Sirály rendezésében?

Már kétszer megrendeztem a Sirályt, két évvel ezelőtt és tíz éve. Természetesen lesznek párhuzamok, de nem szeretnék semmit elárulni. Egyelőre maradjon titok. Nem tudok jól beszélni erről, azért is vagyok rendező. Meg kell nézni az előadást.

Mi vár Önre Eggenfelden után?

A következő megbízásom Bartis Attila: Nyugalom című regényének színrevitele lesz St. Pöltenben , Ausztriában (bemutató: március 29-én), utána Horvátországba megyek.

Mit kíván magának a jövőre?

Nem tervezek nagyon hosszú távra. Budapesten sokakkal dolgoztam együtt, akikkel megint szívesen lennék egy fedél alatt.

 

(A Mittelbayerische Zeitung nyomán.)