Alföldi Róbert

Alföldi: Nem szólunk, pedig orditanunk kellene

2014. február 27.

Ewald Baringer/APA in St. Pölten)

St. Pölten (APA) – A „Landestheater Niederösterreich” március 29-én mutatja be először német nyelvterületen Bartis Attila „Anyám , Kleopátra”  cimű művét. Alföldi Róbert rendezi az előadást, aki a szindarab alapjául szolgáló regényt 2008-ban már filmre vitte. A próbafolyamat kezdetekor beszélgetett a Nemzeti Szinház volt igazgatója az APA munkatársával a darabról, a magyarországi politikai viszonyokról és a kulturális élet szereplői problémáiról.

APA: Hogyan lett a regényből színdarab? És miért pont St.Pöltenben?

Alföldi Róbert: Úgy gondolom, az ősbemutató időközben sajnos elhunyt rendezője volt az, aki annyira szerette a regényt, hogy felkérte a szerzőt a színpadi változat elkészítésére. Bettina (Hering – a Landestheater intendánsa) keresett fel, és kért meg, hogy ezt a darabot rendezzem meg, és most egy új, sűrűbb és élesebb szövegkönyvet csináltunk. Ez egy nagyon sokrétű történet.  

APA: Szerepelnek filmszerű megoldások?

AR: A filmhez képest kevésbé lesz realisztikus. A cselekmény helyszínei nem jelennek meg naturális valóságukban.

APA: Egy sajátosan magyar történetről van szó?

AR: Ha csak egy sajátosan magyar történet lenne, akkor most nem lennénk itt. Azt gondolom, hogy az emberi viszonyok, a szerelem ezen formája, amely megfoszt valakit a szabadságától, minden bizonnyal általános érvényű. Bárhol előfordulhat. A sajátos jegy, - de nem csak magyar, az a politikai milliő, ami ezt okozza. .Hogy a politika ilyen szinten avatkozik be az életünkbe, a magánkapcsolatainkba.

APA: A kommunizmus egyáltalán téma még Magyarországon? Vajon a mai jobbkonzervatív kurzus tevékenységét a kommunizmusra adott egyfajta reakcióként értelmezhetjük?

AR: Na, ennél most jobb témát találtunk. Én már szabadon, demokráciában nőttem fel, és most kell átélnem azt, hogy a politika megint be akar avatkozni a mindennapi életbe. Mindegy minek hívjuk: diktatúrának vagy diktatórikus jellegű hatalomgyakorlásnak. A metódus ugyanaz.

APA: Mégis lehet valamiféle folytonosság?

AR (nevet): Volt húsz évünk demokráciában. Ezt nem szabad elfelejtenünk. Sokan szeretnek arra hivatkozni, hogy mindennek az az oka, hogy mi szörnyűséges kommunista rezsim alatt éltünk. Természetesen a demokrácia bonyolult dolog. Meg kell tanulni. És most megint azt tanuljuk, hogyan lehet túlélni - egy erőszakos hatalom alatt? 

APA: Áprilisban parlamenti választások lesznek Magyarországon, Ön szerint van remény a politikai viszonyok javulására?

AR: Ehhez tudni kell, hogy átalakították a választási rendszert. Még ha lenne is egy kompetensebb és komolyan vehető ellenzék, akkor is nehéz ügy, mert olyan törvények vannak hatályban, melyek a jelenlegi kormányzat hatalmát hivatottak bebetonozni. Abban reménykedhetünk, hogy legalább a kétharmados többség megszűnik. 

APA: Ha semmi nem változik – mit jelent ez a magyar kulturális élet számára?

AR: Ez az interjú meg fog jelenni, és otthon már megint én leszek az áruló. Ez annyira jellemző: minden másként gondolkodó, aki kritikus szemmel nézi a hazáját, megbélyegeztetik. Csak azok jutnak lehetőséghez, akik konformista módon megalkusznak a kormányzat gondolkodásmódjával.

APA: Lett hatásuk a külföldi tiltakozó akcióknak?

AR: Amikor a miniszterelnökünk egyik legfontosabb kijelentése:„Függetlenségi harcot vezetek az EU ellen”? A tiltakozó akciók csak megerősítették a kormányzatot azon hitében, hogy a másként gondolkodók egy nemzetközi összeesküvés résztvevői. Ami a magyarokat illeti, amúgy sem erősségük a szolidaritás, még az én szakmámban sem.

APA:Milyen a hangulat a kulturális élet szereplői között? Rezignált vagy harcias?

AR: Mi sem tudjuk félelmeinket, érdekeinket és személyes érzületeinket félretenni és egyszerűen csak összetartani. Azt gondoljuk: ha én ügyes vagyok és elég jól működöm, talán megúszom, és dolgozhatom tovább. Nem leszünk hangosak, nem szólunk, pedig most aztán ordítanunk kellene. Tele vagyunk egzisztenciális aggodalommal, hogy esélyt se kapunk a munkára, hogy balliberálisnak bélyegeznek. És hát vannak megaláztatások is. Sok harcias kollégám a kormányzattal együtt olyan kultúrpolitikát képvisel, ahol sajnos a középszer uralkodhat. És ilyenek ülnek csúcspozíciókban. Semmi szolidaritás a függetlenekkel, semmi kíváncsiság. Csak a siránkozás, és egyfajta gyáva, keserű düh.

APA: Hogyan kommentálná a Nemzeti Színház éléről történt leváltását?

AR: 15.000 ember demonstrált a Nemzeti Színház mellett a búcsúgálán. Azt kell mondanunk, hogy az teljesen normális dolog, hogy egy szerződés lejár, és nem hosszabbítják meg. De itt nem erről szólt a történet. Itt egy sikeres színházról volt szó, a szabadság egyik legutolsó szigetéről. Pályáztam, és a másik is pályázott. Érdekes módon a bíráló bizottságban, amely a döntést meghozta, a tagok kétharmadát a másik pályázó szerződtette, vagy neki dolgozott, vagy valamilyen módon függött tőle.   

APA: Milyennek látja az utódja munkáját a budapesti Nemzeti Színház élén?

AR: Nem az én dolgom, hogy megítéljem a munkáját. Egyetlen dolgot akarok ehhez mondani, és ez példátlan a magyar színjátszás történetében: mind a 28 sikeres és teltházas darabunkat kivették a repertoárból.

APA: Mi a véleménye arról, hogy lemondták részvételüket a bécsi Burgtheater „Ungarn-Festival” című rendezvényén?

AR: Nem rendelkezem elégséges információval ahhoz, hogy ítéletet tudjak mondani.

APA: A Nemzeti Színház Honegger: Johanna a máglyán című előadását mutatta volna be Bécsben. Ismeri az előadást?

AR: Nem

APA: Ellátogat majd a fesztiválra?

AR: Budapesten láttam a darabokat, egyébként nem is hívtak meg.

APA: Miben különbözik a színházi munkája nyugaton illetve Magyarországon?

AR: Természetesen nagyon hálás vagyok azért, hogy ilyen sokat dolgozhatom külföldön, de hogy ezek minden esetben autentikus előadások-e? Amikor külföldön dolgozom, akkor mindig külföldi kuriózum maradok. Amikor az ember külföldön dolgozik, az a kérdés: vajon meg tudod csinálni, ismered az embereket ott?  Mit jelenthet az, egy másik kultúrkörben élni? Ezért külföldön mindig az az érvényes kérdés, hogy sikerül-e egy olyan autentikus és komoly előadást színre vinnem, mint a Nemzeti Színház öt éve alatt? 

(Eredeti: Tiroler, Tiroler)

(Elérhető még: Galamus-csoport)